Életképek a Favorit Pékségből. Fotó: Schmidt Andrea, Privát Profit, 1994. január 26.

Nem tudom, hogy a kecskéstelepi sorompó pirosan villogó időszakait beprogramozták-e a Favorit Pékség számítógépébe de ezzeI együtt is megbízható szállítókként tartják számon őket a kereskedők. A vasúton túljutva a Szabadkai útról is látszik az a tetszetős, új épület, amely ránézésre akár egy jól megtermett laktárház is lehetne. A messzire látszó felirat azonban kérdezés nélkül is útbaigazít.

Magán pékség családi házas környezetben nem véletlenül gondolná az ember, hogy egy ottlakó pék önállósította magát. Ez a vállalkozás azonban más logikát követ. Korábban is kíváncsi voltam a részletekre, de a tulajdonosok kértek, várjuk meg míg túljutnak a kezdeti bizonyta1anságaikon. Az első kisütött kenyerük után alig több, mint egy évvel jött el ez az idő. 

Megbeszélésünk szerint ők szóltak. Stílszerűen az egyik tulajdonosra, ottani másodállásában munkaüggyel és marketinggel foglalkozó hölgyre jutott e szerep.

- Baráti rokoni társaságban beszédtéma volt: vállalkozni kellene. Kapóra jött, hogy a Privát Profitban épp akkor találtunk egy ismertetőt franchise rendszerű, flamad sütöde létesítéséről. A három család egy héten belül döntött, és még ’91-ben létrehoztuk a káefténket. Januárban megvettük a mocsaras feltöltést igénylő telket. Május végén volt az első kapavágás, s szeptemberre már el is készült a pékség. Novembertől üzemszerűen termeltünk.

Az ötlettől – amely ráadásul változott is menetközben – a kenyérsütésig kevesebb. mint egy év telt el. A gyorsaság mellett azonban a gazdaságosság is alapvető követelmény volt. Az újságban olvasott változatot drágának találták, inkább megnéztek jópár hazai magán pékséget. Belátták, a kívánt színvonalú üzemet csak zöldmezős beruházással érdemes megvalósítani. Kulcsfontosságú volt, hogy saját pénzük mellé kedvező feltéte1ekkel sikerült hitelt felvenni, olyannyira a hagyományos magyar termékkőrre tették le voksukat, hogy a hat féle kenyerükből a legolcsóbb félfehérből adnak el a legtöbbet.

A magánvállalkozás tulajdonosi és munkavállalói viszonyaiban keményen felismerhetőek a célszerűség vonásai. Mindegyikünk részt vállal a munkában, ketten főállásban. A gazdasági, pénzügyi irányítás és a műszaki vezetés házon belül egy kézben van. Az üzemvezető, a könyvelő, és a jogi szakértő, a kereskedelemmel foglalkozó is a mi belső körünkből való. Ottjártunkkor, a késő délutáni órákban láthattuk, a kenyéren kívül sok egyéb készül itt. Fórián Lajosné üzemvezető a legavatottabb a kommentálásban.

- Ilyenkor a vajas tészták, sütemények készülnek, éjjel a kenyér, s hajnalra a kifli és zsemle marad. Harmincan dolgozunk itt két műszakban. Hála a számítógépnek, az adminisztrációval csak ketten foglakoznak. Minden gépünk, berendezésünk nyugati, de különösen a fluid rendszerű siló berendezés az, ami a nemzetközi élvonalat jelenti. A nehéz zsákolást így sikerült száműznünk. Az igazán jó áruhoz ma is pék kell és nem a sütőipari szakmunkás. Számunkra létkérdés, hogy a minőséget folyamatosan magas színvonalon tartsuk.

Természetesen ebből a műszakból sem hiányzott a tészta savát-borsát meghagyó vezető pék. Uhrin Zoltán 22 év szakmai gyakorlata is benne van abban, hogy valóban favorit kenyér készüljön. Azért óhatatlanul eszébe jut az embernek, vajon ő maga miért nem vállalkozott?

- Hely, adottság, pénz és tehetség kell ehhez. Nekem nem volt együtt mindegyik, ezért nem lovaltan bele magam. Attól még érezhetem jól magam a munkahelyemen. Szépen kialakult, begyakorlott a kollektíva, ezáltal az állandó, jó minőséget biztosítani tudjuk. Olyanon kívül, aki be sem öltözött, nem ment el tőlünk senki. Családias a hangulat, munka közben vagy beszélgetünk, vagy hallgatjuk a Danubiust. Nincs sok időnk az állomás keresőt tekergetni.

Feltűnt. hogy leginkább fiatalokból áll a csapat. A magyarázat egyszerű, a jó szakemberek általában jó helyen vannak, s nem könnyen hagyják azt ott. A körültekintően kiválasztott kezdőt pedig jó eséllyel lehet mesterré formálni. Tavaly hárman jöttek ide az iskolából. Már ott lecsaptak rájuk. Egyikük meg is fogalmazta érzéseit.

- Örültünk, hogy ilyen pékségbe jöhettünk, hisz itt minden munkafolyamatot megismerhetünk, nem csak egy részfeladatra vagyunk örökre beosztva. Anyagilag is jobban jártam, s ebben a közösségben még azt is el tudjuk egymás között intézni, hogy vasárnap este szórakozni mehessek.

Kenyeret és péksüteményt rengetegen szállítanak a szegedi és környékbeli boltokba. A Favorit márkanévvel a saját háromukon kívül több mint száz üzletben találkozhatunk. Hamarosan három műszakra állnak át, ami minősítésként is felfogható.

Tóth Szeles István
Megjelent a Privát Profit magazinban, 1994. január 26.