A szegedi író Csikász Lajos, középkori Magyar Királyság zivataros időszakát érintő történelmi regény-sorozatában a kunok szokásaival kapcsolatban többször ír a finom ételekről, így a kenyérről is.
A kunok leginkább kedvelt és termesztett növényei a köles és az árpa volt, ez utóbbi pedig nemcsak a lovak takarmánynövénye volt. Az árpából készített kenyér fontos kiegészítő táplálék volt. A köles a korszak egyik, ha nem a legfontosabb kása-alapanyagának számított. A kását füstölt szalonnával és hagymával is elkészítették (a fokhagyma ekkor még nem jelent meg az országban).
A sorozat főhőse, Imre egy kunok által befogadott magyar nemes sarja. A hős karakter idővel egyre közelebb kerül a kunokhoz, mind nagyobb betekintést nyerve a kun életformába, mígnem szívében is kunná nem válik. A kalandos történetek az Ezüst sávok, arany liliomok, valamint a folytatásként megjelent Diadalmas liliomok című regények rövid elemzéseivel kerültek eddig terítékre, a regény ízletes terítékei azonban mindeddig háttérbe szorultak, pedig a finom kun falatok következetesen visszatérő zamatos motívumok a sötét krónika véres eseményeiben.
A középkorban más volt a „magyaros” hagyomány, Amerika felfedezésének hiányában, nem léteztek még azok a mára hungarikumnak számító növényi alapanyagok sem, mint a paprika, a krumpli, mi több a kínai hagyma, azaz a foghagyma sem volt elterjedt, a bors pedig borsos áron, az arany árával vetekedett, azért a hétköznapi konyhában szinte ismeretlen volt.
A korabeli krónikások elsősorban a csatákat örökítették meg, így a kunok harci modoráról, öltözetéről és taktikáiról sok adat áll rendelkezésre, a jurták árnyékának hétköznapjairól azonban annál kevesebb. Nem könnyű restaurálni a korabeli étkezési szokásokat, különösen ha az akkoriban még sokkal elkülönültebb és zártabb közösségekben élő kunokról van szó, azonban nem is teljesen lehetetlen.
„Alig maradtak fent a kun étkezési szokásokról információk, azt hogy mit ettek, arra csak az életmódjukból és a korszak általános gasztrokultúrájából lehet következtetni” – állítja Csikász Lajos, aki olyan jó ízűen ír a kun lakomákról, hogy az ember gyomra a pusztára kívánkozik a tűz mellé. A restaurációt e két tényező mellett azonban nagyban segíti az is, ha olyan népek gasztronómiáját vizsgáljuk, amelyek ma is hasonló nomád, félnomád körülmények közt élnek, mint a korabeli kunok, így pedig már van amiből kiindulni.
A kun húsosfazék és sajttál
A kevés fennmaradt forrás ellenére annyi bizonyos, hogy a kunok fő húsétele a marha- és a juh volt, amit főleg sütve fogyasztottak, ezt vad- és halhússal egészítették ki. A nomád népek esetében a ló központi szerepet játszik, aminek teje, bőre mellett a húsát is használják, ez a kunok esetében is hasonló lehetett. Ugyanakkor a sertés szinte teljesen hiányzott a kunok étrendjéből.
A kunok állattartók voltak, és a jószágok húsa mellett a tejük is fontos élelmiszerforrás volt. A nagy mennyiségben rendelkezésre álló tehén- és juhtejből főleg a túrót, az annak kicsöpögtetésével és kompaktálásával pedig sajtokat készítettek, emellett vajat is köpültek a finomságok kiegészítéseként.
Kun kenyér és salátatál
A kunok leginkább kedvelt és termesztett növényei a köles és az árpa volt, ez utóbbi pedig nemcsak a lovak takarmánynövénye volt. Az árpából készített kenyér fontos kiegészítő táplálék volt. A köles a korszak egyik, ha nem a legfontosabb kása-alapanyagának számított. A kását füstölt szalonnával és hagymával is elkészítették (a fokhagyma ekkor még nem jelent meg az országban).
A kunok által szintén termesztett gyümölcsökkel és mézzel készített köles- és árpalepények pedig az édességek, illetve finomságok, azaz a nasik szerepét töltötték be.
Kun ételkísérők
A kunok kedvelték a bozát, amely kölesből erjesztett alkoholos ital, egyfajta kölessörnek is tekinthető. Emellett természetesen itták a nomád népeknél máig ismert alapitalokat, így a kumiszt is. Ekkoriban a kunok már éltek új otthonaik áldásaival is, így a magyaroktól vásárolt bor is az itallap részévé vált.
Összefoglalva, a kun népi gasztronómia nem igazán veheti fel a versenyt napjaink gourmet éttermeinek kínálatával, de még a középkori udvari ínyencségekkel sem, ugyanakkor lényegesen kevesebb alapanyag ellenére is változatos és teljes étrendet biztosított a kunok számára.